Bár a nagyközönség csak mostanában ismert, a biatlon Norvégiában már a 18. században megjelent, Európa északi részein pedig évszázadok óta fontos része a katonák kiképzésének. Két dolgot követel meg a versenyzőktől: a sífutópálya minél gyorsabb elsajátítását és a lőtéren történő pontos lövést.
Ötféle verseny létezik. A klasszikus egyéni versenyszámban a férfiak 20, a nők 15 kilométert futnak. Van még elérési verseny, sprint, tömegrajt és váltóverseny is.
Az egyén annyiban különbözik a többiektől, hogy minden kihagyásért egy teljes percnyi időt adnak a végeredményhez, míg a többi versenyszámban a biatlonosok a lőtéren elszenvedett kudarcért büntetőkörrel fizetnek, amit meg kell síelni.
Az egyéni és tömegversenyeken négyszer, kétszer álló helyzetben, kétszer fekvő helyzetben, míg a többiben minden helyzetben egyszer. A cél 50 méterre van, fekvésben ennek a távolságnak a kétszerese.